A ló meg az akarat

Anyám, én nem ilyen lovat akartam.
De én tényleg nem ilyen lovat akartam!

Hol a határ a társadalmi felelősségvállalás és az amögé bújtatott egyén, ill. csoportérdek védelme között? Mi az a definíció, mely segít megkülönböztetni a kettőt egymástól?

A csoport érdeke az egyéné is, hiszen a kéz kezet most elvet gyakran hasznosnak találjuk. No, de miért nem nőttünk még mindig fel ahhoz, hogy egy kicsit nagyobb csoportban gondolkodjunk?

Igen, idő kell a gondolkodásmód változáshoz, mert a tudat evolúciója lassabb ütemben halad a technológiai fejlődésnél. Ebből is látszik, hogy sajnos nem szabad még mindent a nyakunkba zúdítani, mert még nem vagyunk eléggé érettek, fejlettek a a valóság feldolgozására. Még nem tudjuk, kik vagyunk. Még nem tudjuk, mi a dolgunk.

A definíciónk szerint az Én a világ hatása alatt álló személyt jelenti, kinek óvnia kell magát, érdekeit, s az általa birtokolt javakat. Birtokolt!?

A Te háromféle jelentéssel bír: Te, aki hasznomra vagy; Te, aki ellenem vagy; Te, aki nem jelentesz semmit. Sajnos a két utóbbi túlnyomó többséget élvez.
Ugyanez az Ő-re.
A Ti általában ellenséget takar, az Ők-ről már nem is beszélve.

A Mi? Az a csoport, kikből hasznot húzhatok, kik kedvemre vannak.
A középpontban mindig az Én áll.
Mindig.

Mi a dolgom? Hogy a társadalom hasznára legyek? Mit jelent ez? S miért tenném saját érdekem ellenében?

Más zászlót lengetni, és megint más cselekedni.
Kinek a cselekvés az igazán fontos, az miért kívánja harsányan a többiek tudtára adni cselekvését?

Istennek rossz lehet, hogy nem tud senkinek eldicsekedni a világ teremtésével. Rossz lehet?

Ha lenne egy szatócsboltom, s nem boldogulnék vele, bizonyára keresnék valakit, aki ért a szatócsbolt vezetéséhez, és akiben megbízok. A segítségét kérném. Esetleg át is adnám neki az irányítást, hogy jobb legyen az Én szatócsboltom.

Ha más megbízna az Ő szatócsboltjának vezetésével, és nem tudnám jól vezetni azt, minden bizonnyal visszaadnám a megbízatást, mondván, hogy nem megy. Visszaadnám a tulajdonosnak, de nem szólnék a barátomnak, hogy vezesse helyettem. Legfeljebb beajánlanám, a szatócsbolt tulajdonosának. ám a döntés az övé. Még akkor is, ha nem járt volna le a megbízatásom, még akkor is, ha elesek a hasznomtól. Mert a lényeg nem én vagyok, hanem a szatócsbolt.
Ha lelkiismeretes vagyok, a lelkiismeretem irányít, és nem a saját érdekem, és nem barátommal alkotott csoport érdeke. Ha felelősségteljes vagyok, akkor vállalom azt a terhet, mely a tisztesség által elszenvedett érdeksérülésem okoz.

A Mi, melyen túl, nincs Ti, és nincs Ők.

Nem képviselhetem a csoportot, ha a csoport azt nem akarja.
Nem képviselhetem még akkor sem, ha meg vagyok győződve arról, hogy én jobban tudom Náluk, hogy én jobban tudom.
Még akkor sem, ha hősnek látom magam, ki feladja népszerűséget, csakhogy a csoport érdekeit szolgálja.
Nem mondhatom, hogy hiába kérsz Te, Nép, most nem adhatok, mert így sokkal jobb lesz Neked.

Ki vagyok én, hogy azt mondhassam: „Szenvedj még tovább, Szenvedő! Mert Ők rosszul csinálták, majd azután mások is, és bár én jót akartam, mégsem sikerült, de Te szenvedj tovább, Szenvedő, és vedd tudomásul, hogy egy olyan világban élsz, melyben Te vagy a Szenvedő! Bár mondanám, hogy sajnálom, de valójában jobban örülök, hogy Te szenvedsz és nem én, Barátom.”

Bár mondhatom, és bújhatok a közösen megegyezett szabályok mögé, mutogathatok az érvekre, mellyel megőrizhetem vezető szerepem, de ott már nem ér a tisztesség fénye, ott már nem azt a világot éltetem, melyről szólok. Ott már bort iszok, és vizet prédikálok, ott már másra mutogatok, csak hogy tereljem magamról a figyelmet, hogy megússzam, hogy még egy kicsit jó legyen. Nekem.

Ha szatócsboltom lenne, abban talán én lennék az úr.
De Magyarország nem szatócsbolt.

széljegyzet

Az út, melyet választottunk, vajon igaz-e?
Az ellenszél, mely a megerősítés elmaradásaképp jelenik meg, vajon mit üzen?
Lássuk be tévedésünk, s adjuk fel? Vagy épp hitünk megerősítését szolgálják? A hitét, mely ott kezdődik, hol minden más véget ér.
Bár, mikor elül a szél, felszegi fejét a kérdés: mi a szél? honnan fúj, s merre tart? miért pont onnan, s miért pont arra? s mindennek mi is a haszna?

teremtés

Talán egyszer Isten is ember volt.
Ám megunta a többit, s teremtett egy új világot, melyben inkább külső szemlélőként a galaxisok keringőjének, a űr csendes nyugalmának, a napok melengető ragyogásának, a tengerek mély morajának, a szelek zúgásának, s az apró élőlények sürgés-forgásának csodálatát választotta.
Mint egy kocsma ablakából az utca embereit nézve.

genezis

Vajon Isten nem is az embert teremtette, hanem a sejteket, melyek különböző csoportokba álltak, s végül megteremtették az embert?
Az embert, ki visszafelé nem kommunikál, így nem sejti megteremtésének mikéntjét. Úgy véli, ő a közvetlen lépés.
Pedig valójában az egysejtűek társadalma teremtettetett meg elsőként, kik aztán nagyobb térben nagyobb változásokra törekedvén csoportokba rendeződtek, s egy új világképet alkottak új létformákban.
Előbb a tengerekben alkották meg nagyobb közösségeiket, majd a szárazföldön is megvetették "lábukat".
Párhuzamosan többféle formációval próbálkoztak már, s próbálkoznak máig törekedvén a tökéletesre, mely még távolinak tűnik.
Most épp az ember van a porond közepén. Vagy inkább ez az organizáció furakodott középre.
Bár így, hogy nem rendelkezik eredetének ismeretével, feltehetően hamar le fog szerepelni.
No, de addig is tapsoljunk!

teremtés

mielőtt Isten megteremtette a világot, senki nem kérdezte meg tőle, hogy
"Te, Isten! Mikor teremted meg a világot?"
igaz, azután sem

ösztön

A kúrás csúnya? Legyen dugás? Szex? Szeretkezés?
Csak szavak, melyekről döntést hoztunk, miközben csupán egy-egy betűsor egy-egy variációja. Értelmet, érzelmet, töltést mi rakunk mögé. Ill. ha legalább mi raknánk, akkor elgondolkodnánk akár egy pillanatra e folyamaton. Persze könnyebb kész értékítélet csomagokat magunkévá tenni.
Az embert hajtja az ösztöne. Szeretne minél több időt tölteni egy más tudatállapotban, az orgazmus közelében, vagy épp benne. E cél érdekében egyénenként mást és mást vagyunk képesek megtenni.
Van, ki semmit, mert nem hajlandó szembenézni eredetének velejáró tényezőivel. Más védőbástyákat emel, mert potenciális áldozatnak véli magát.
Megint más pedig csak ösztönei kielégítésével törődik, s döntéseinek következményeivel kevésbé. Számos egyéb verzióval.
No, de ki az áldozat?
Ki annak tartja magát?
Ki mást kap, mint elvár?
Az elvárások a földtől való elrugaszkodás, a józanság hiányának jele.
Ha célt kívánunk érni, azért tenni kell.
Az élet sokkal átláthatóbb, megérthetőbb, ebből adódóan kiszámíthatóbb, mint véljük. Bár tény, hogy ezek nélkül megtarthatjuk misztifikum jellegét, s tolhatjuk minden másra a felelősséget.
Mindenki rohadék geci, hogy ártani akar. Miközben csak unalmas, kiszámítható tettek sorát visszük végbe nap, mint nap.

hangulatjelentés by Edward Norton

http://www.youtube.com/watch?v=OGvT_VnE7IA