az érzelmek egyenlete

az érzések szerepe?
hogy eljátszuk létünk súlyát

felháborodunk, s hangosan hőbörgünk, együttérzőket keresve, ha vki keresztezi utunkat, vagy épp sérti érdekeink
együttérzők után kutatunk, kikkel éreztethetjük felháborodásunk, igazunk erejét, s bizonyíthatjuk kivagyiságunk

együttérzünk, hogy a magunk köré gyűjtötteket megtartsuk, éreztetvén a kapcsolódást, felkészülve az esetre, mikor tőlük várjuk a sajnáltatot
persze csoportunkon kívüliek felé csak akkor tanusítunk együttérzést, ha nem látjuk elegendőnek saját csoportunk méretét

szeretünk, mert szükségesnek tartjuk a kapcsolódást, hogy legyen ki visszaigazolja tetteink, gondolataink, s ki megadja a várt együttérzést, melyet mi is eljátszunk felé

ha oly igaz a szeretet, miért nem gyakoroljuk számunkra közömbös emberek felé?
miért nem gyakoroljuk azok felé, kik utálni vélnek minket?

mellébeszélés

érzelmeket vélünk létezni magunkban, miközben csupán vélt szükségleteinket próbáljuk kiélni, hogy vélt értelmet nyerjen létezésünk
érzelmeket, melyet másnapra elfelejtünk, majd megtagadunk
s a megtagadás mögé is ezer érvet vagyunk képesek felsorakoztatni, hogy újabb jóváhagyást kapjunk az általunk kijelölt útra vonatkozóan

érzelmek létezését véljük, hogy igazoljuk létünk súlyát
ám a létezésünk, maga sem bizonyított

azt véljük érezni, mit belénk neveltek
neveltetésünk során kiokítottak, mikor mit kell produkálni
ez oly erőssé vált, hogy rosszallóan nézünk azokra, kik nem állnak elő az alkalomhoz illő mutatvánnyal
elvárjuk az együttérzést, a szánalmat, az odaadást, a szeretetet, a haragot, s megannyi mindent

persze mint mindig, van más út is
persze tény, könnyebb érezni