mielőtt Isten megteremtette a világot, senki nem kérdezte meg tőle, hogy
"Te, Isten! Mikor teremted meg a világot?"
igaz, azután sem
Monday, September 3, 2007
ösztön
A kúrás csúnya? Legyen dugás? Szex? Szeretkezés?
Csak szavak, melyekről döntést hoztunk, miközben csupán egy-egy betűsor egy-egy variációja. Értelmet, érzelmet, töltést mi rakunk mögé. Ill. ha legalább mi raknánk, akkor elgondolkodnánk akár egy pillanatra e folyamaton. Persze könnyebb kész értékítélet csomagokat magunkévá tenni.
Az embert hajtja az ösztöne. Szeretne minél több időt tölteni egy más tudatállapotban, az orgazmus közelében, vagy épp benne. E cél érdekében egyénenként mást és mást vagyunk képesek megtenni.
Van, ki semmit, mert nem hajlandó szembenézni eredetének velejáró tényezőivel. Más védőbástyákat emel, mert potenciális áldozatnak véli magát.
Megint más pedig csak ösztönei kielégítésével törődik, s döntéseinek következményeivel kevésbé. Számos egyéb verzióval.
No, de ki az áldozat?
Ki annak tartja magát?
Ki mást kap, mint elvár?
Az elvárások a földtől való elrugaszkodás, a józanság hiányának jele.
Ha célt kívánunk érni, azért tenni kell.
Az élet sokkal átláthatóbb, megérthetőbb, ebből adódóan kiszámíthatóbb, mint véljük. Bár tény, hogy ezek nélkül megtarthatjuk misztifikum jellegét, s tolhatjuk minden másra a felelősséget.
Mindenki rohadék geci, hogy ártani akar. Miközben csak unalmas, kiszámítható tettek sorát visszük végbe nap, mint nap.
Csak szavak, melyekről döntést hoztunk, miközben csupán egy-egy betűsor egy-egy variációja. Értelmet, érzelmet, töltést mi rakunk mögé. Ill. ha legalább mi raknánk, akkor elgondolkodnánk akár egy pillanatra e folyamaton. Persze könnyebb kész értékítélet csomagokat magunkévá tenni.
Az embert hajtja az ösztöne. Szeretne minél több időt tölteni egy más tudatállapotban, az orgazmus közelében, vagy épp benne. E cél érdekében egyénenként mást és mást vagyunk képesek megtenni.
Van, ki semmit, mert nem hajlandó szembenézni eredetének velejáró tényezőivel. Más védőbástyákat emel, mert potenciális áldozatnak véli magát.
Megint más pedig csak ösztönei kielégítésével törődik, s döntéseinek következményeivel kevésbé. Számos egyéb verzióval.
No, de ki az áldozat?
Ki annak tartja magát?
Ki mást kap, mint elvár?
Az elvárások a földtől való elrugaszkodás, a józanság hiányának jele.
Ha célt kívánunk érni, azért tenni kell.
Az élet sokkal átláthatóbb, megérthetőbb, ebből adódóan kiszámíthatóbb, mint véljük. Bár tény, hogy ezek nélkül megtarthatjuk misztifikum jellegét, s tolhatjuk minden másra a felelősséget.
Mindenki rohadék geci, hogy ártani akar. Miközben csak unalmas, kiszámítható tettek sorát visszük végbe nap, mint nap.
Subscribe to:
Posts (Atom)
