genezis

Vajon Isten nem is az embert teremtette, hanem a sejteket, melyek különböző csoportokba álltak, s végül megteremtették az embert?
Az embert, ki visszafelé nem kommunikál, így nem sejti megteremtésének mikéntjét. Úgy véli, ő a közvetlen lépés.
Pedig valójában az egysejtűek társadalma teremtettetett meg elsőként, kik aztán nagyobb térben nagyobb változásokra törekedvén csoportokba rendeződtek, s egy új világképet alkottak új létformákban.
Előbb a tengerekben alkották meg nagyobb közösségeiket, majd a szárazföldön is megvetették "lábukat".
Párhuzamosan többféle formációval próbálkoztak már, s próbálkoznak máig törekedvén a tökéletesre, mely még távolinak tűnik.
Most épp az ember van a porond közepén. Vagy inkább ez az organizáció furakodott középre.
Bár így, hogy nem rendelkezik eredetének ismeretével, feltehetően hamar le fog szerepelni.
No, de addig is tapsoljunk!

teremtés

mielőtt Isten megteremtette a világot, senki nem kérdezte meg tőle, hogy
"Te, Isten! Mikor teremted meg a világot?"
igaz, azután sem

ösztön

A kúrás csúnya? Legyen dugás? Szex? Szeretkezés?
Csak szavak, melyekről döntést hoztunk, miközben csupán egy-egy betűsor egy-egy variációja. Értelmet, érzelmet, töltést mi rakunk mögé. Ill. ha legalább mi raknánk, akkor elgondolkodnánk akár egy pillanatra e folyamaton. Persze könnyebb kész értékítélet csomagokat magunkévá tenni.
Az embert hajtja az ösztöne. Szeretne minél több időt tölteni egy más tudatállapotban, az orgazmus közelében, vagy épp benne. E cél érdekében egyénenként mást és mást vagyunk képesek megtenni.
Van, ki semmit, mert nem hajlandó szembenézni eredetének velejáró tényezőivel. Más védőbástyákat emel, mert potenciális áldozatnak véli magát.
Megint más pedig csak ösztönei kielégítésével törődik, s döntéseinek következményeivel kevésbé. Számos egyéb verzióval.
No, de ki az áldozat?
Ki annak tartja magát?
Ki mást kap, mint elvár?
Az elvárások a földtől való elrugaszkodás, a józanság hiányának jele.
Ha célt kívánunk érni, azért tenni kell.
Az élet sokkal átláthatóbb, megérthetőbb, ebből adódóan kiszámíthatóbb, mint véljük. Bár tény, hogy ezek nélkül megtarthatjuk misztifikum jellegét, s tolhatjuk minden másra a felelősséget.
Mindenki rohadék geci, hogy ártani akar. Miközben csak unalmas, kiszámítható tettek sorát visszük végbe nap, mint nap.

hangulatjelentés by Edward Norton

http://www.youtube.com/watch?v=OGvT_VnE7IA

a jó és a rossz

nincs ember, ki ne törekedne arra, hogy szarul érezze magát
nincs ember, ki ne akarna szenvedni
márcsak azért is, mert szüleink így tanították
mint ahogy őket is nagyszüleink
szarul kell érezned Magad, hogy törekedhess a jobbra
hogy törekedj vmire
hogy legyen célod, melynek függője vagy
s ha van függőséged, irányítható vagy

no, de márcsak azért is érdemes rosszul érezned Magad, hogy aztán megtapasztalhasd a jót
mint ahogy télen is jobban értékeljük a cidri után a szoba melegét
nyáron ezt észre sem vesszük, így nem is értékeljük
tehár akárcsak a meleghez a hideg, a jóhoz a rossz is szükségszerű

az érzelmek egyenlete

az érzések szerepe?
hogy eljátszuk létünk súlyát

felháborodunk, s hangosan hőbörgünk, együttérzőket keresve, ha vki keresztezi utunkat, vagy épp sérti érdekeink
együttérzők után kutatunk, kikkel éreztethetjük felháborodásunk, igazunk erejét, s bizonyíthatjuk kivagyiságunk

együttérzünk, hogy a magunk köré gyűjtötteket megtartsuk, éreztetvén a kapcsolódást, felkészülve az esetre, mikor tőlük várjuk a sajnáltatot
persze csoportunkon kívüliek felé csak akkor tanusítunk együttérzést, ha nem látjuk elegendőnek saját csoportunk méretét

szeretünk, mert szükségesnek tartjuk a kapcsolódást, hogy legyen ki visszaigazolja tetteink, gondolataink, s ki megadja a várt együttérzést, melyet mi is eljátszunk felé

ha oly igaz a szeretet, miért nem gyakoroljuk számunkra közömbös emberek felé?
miért nem gyakoroljuk azok felé, kik utálni vélnek minket?

mellébeszélés

érzelmeket vélünk létezni magunkban, miközben csupán vélt szükségleteinket próbáljuk kiélni, hogy vélt értelmet nyerjen létezésünk
érzelmeket, melyet másnapra elfelejtünk, majd megtagadunk
s a megtagadás mögé is ezer érvet vagyunk képesek felsorakoztatni, hogy újabb jóváhagyást kapjunk az általunk kijelölt útra vonatkozóan

érzelmek létezését véljük, hogy igazoljuk létünk súlyát
ám a létezésünk, maga sem bizonyított

azt véljük érezni, mit belénk neveltek
neveltetésünk során kiokítottak, mikor mit kell produkálni
ez oly erőssé vált, hogy rosszallóan nézünk azokra, kik nem állnak elő az alkalomhoz illő mutatvánnyal
elvárjuk az együttérzést, a szánalmat, az odaadást, a szeretetet, a haragot, s megannyi mindent

persze mint mindig, van más út is
persze tény, könnyebb érezni

önjellemzés

minek a jelzők sora, mikor egy rövid kis történet egész pontosan ábrázolja, ki is vagyok
a történet csak úgy, in medias res ott kezdeném, hogy épp hazatértem masszázsról, mely a tőle elvárható ellazulást, feloldódást hozta, s mely már igazán rámfért
gondolám, bekapcsolom laptopom, hogy dolgozzam kicsit a nap végén, ám az nem ébred fel
próbálom így, próbálom úgy, akksiról, 220-ról, de semmi
agyam felvázolja az helyzetet iziben

a.) valószínűleg ez üzenet, bíz

b.) az üzenet veleje nagy valószínűséggel a pihenésre való felszólítás, hiszen ha már feloldott egy masszázs, miért rontanám meg az általa nyert állapotot!?

c.) amennyiben ez az üzenete, mikor felébredem reggel, ismét működni fog

d.) ha mégsem tenné, elvész sok információ, melyeken az elmúlt hónapokban dolgoztam ... itt jönnek a
- lépések gondolatai, melyeket tennem kell majd, hogy ismét dolgozhassam a gépen
- a kieső munkaidő következményei, pótlásának verziói
- felkészülés az esetleges teljes adatvesztésre
- stb
tehát lelkileg felkészültem minden verzióra, s gondolatban át is éltem azokat

e.) a lelki átéléssel tulajdonképpen kiváltottam a közvetlen megtapasztalást, így nincs szükségem arra, tehát reggelre ismét működni fog a gép

f.) összegezve, akár pihenésre való felszólítás, akár tényleges meghibásodás, nincs szükségem arra, hogy megtapasztaljam a következő nap a laptop üzemelésének elmaradását

...

másnap reggel működött

fókusz

a világból legfőképp azokra a dolgokra fókuszálunk, melyek nem az akaratunk szerint léteznek
vagy még nem, vagy már nem
ezeket vagy elfogadjuk, vagy nem
ha nem fogadjuk el, vagy meg akarjuk változtatni, vagy csak hőbörgünk
ha hőbörgünk, akkor vagy másra kenjünk, vagy áldozatnak állítjuk be magunkat

talán kevés alkalommal ismerjük fel üzenetértékét, s találjuk meg magunkban az indítékot, amiért a kevésbé kívánt eredmény előállt
nem is igazán keressük

pedig mindig ott van

hasznos megfigyelni az eseményeket, s felfedni a mögötte húzódó összefüggéseket
megkímél a kevésbé felemelő érzésektől, s segít felnőtt emberként lereagálni a tapasztaltakat
ez utóbbi sokszor ránk férne

az irányítás

mikor az események nem akaratom szerint történnek, azaz mikor a világ folyását nem feltétlenül nevezném a legkedvezőbbnek, olyankor képes vagyok elmorfondírozni azon, vajon nem én szartam a világot?
persze ez nem tart sokáig, hiszen ott van a világszemléletem azon pontja, mely a tudatosság oly szegletéről is szól, mely a hétköznapokban kevésbé vannak szem előtt

akaratunk tehát nem csak abból az akaratból áll, mellyel tisztában vagyunk, hanem van lejjebb is

van olyan, melyre csak akkor lelünk, ha kicsit visszagondolunk korábbi döntéseinkre

ezalatt találhatóak azok a szándékok, melyeket félelmeink szültek

a következő állomás a naaagy döntéseink, melyek hosszú távra szóltak
ezek nem is annyira közvetlenül, mint inkább közvetetten jelennek meg, az események szolgálják ki azokat, lehetőséget biztosítva megmutatkozásuknak

vhol még lejjebb megtaláljuk azon akaratunkat, mellyel az életünket tereztük meg előre
ehhez alaposabban meg kell értenünk a minket körülvevő világot, s annak eseményeit
továbbá az előző lépések sem hagyhatóak ki

szóval minden a mi döntésünk
minden, mit tapasztalunk
legyen az kedvező, vagy épp kedvezőtlen

a szeretet meg a faszom

hogy a szeretet és a faszom miképp fér meg egymással?
egyszerűen
sőt, nagyszerűen
de ha a mélyére nézünk, láthatjuk, hogy e világ nem a tartalmáról szól
a külső nem azonos hullámhosszú a belsővel
persze, ki megfigyeli a világ működését, az megjósolhatja a látottak alapján a még nem látottat, azaz a kiállás alapján következtethet a belsőre
ergo a kommunikációnkat is eképp érdemes alakítani - vélem én - mert egy megcsavart világban érdemes a behatoláshoz is menetet vágni

lehetőségek

talán csak két irány van, melyet többféleképp meg lehet közelíteni
az anyag, s a szellem
a fizikai valóság, s a hit az azon túliban
a világ visszaigazolása, s az önnön tudatunk
megéri-e bármelyiket feláldozni a másikért?
miért lennénk itt, ha nem az itteni világgal lenne dolgunk?
s miért feltételeznénk, hogy csak az ittenivel van?

érdemes-e feladni rövidtávú haszonért hosszabbat?
vagy épp le kell-e mondanunk róla?

ha másért adjuk fel magunkat, általunk képviselt értékeket, annak a bizonyos másiknak a távozása után kénytelenek leszünk szembenézni meghasonlásunkkal
s az nem feltétlenül lesz kellemes

hogy van-e helyes út?
s hogy melyik az?

nem is az egyik, s nem is a másik
csupán célszerű tisztában lenni döntéseink kövezkezményével
s célravezető az az út, mely odavisz, hova jutni kívánunk

nézet

miképp lehet felnézni arra,
ki másra lenéz?

adok-kapok

következetesség?
kizárólag azt tesszük-e, mit magunkkal szemben is elviselnénk?
azt adjuk másoknak, mit magunk is tapasztalni szeretnénk?
kikiállthatjuk magunkat örökérvényű királynak mások felett?

lebecsmérlünk, miközben szánkat húzzuk, ha velünk teszik
utálkozunk, pedig utáljuk, ha utálnak
ítélkezünk, mégis háborgunk, mikor rólunk döntenek
életeknek vetünk véget, ám mi lennénk a leginkább kikelve magunkból, ha életünkre törnének

kiírtunk fajokat, s bele sem gondolunk, hogy egyszer tán ránk is ez vár

az eredeti célt, azt hisszük, könnyű tartani
de ha mindennap teszünk egy távolódó lépést, a végén teljesen máshova érünk, mint ahova eredetileg jutni akartunk

mindent megtehetünk
de minden tettnek megvan a maga következménye

a szeretet

korábban úgy véltem, én vagyok a szeretet
majd kiegészítettem: "csak módjával"
hogy most miképp is van?
a szó definiálásában van a különbség
a szeretetet legtöbbször úgy defináljuk, mint egy folyamatot, egy következményt, melynek oka van, s melynek tartósságát a keletkezett hatás és szívünk alakjának passzolása határoz meg
mivel ezt nem látjuk, nem tudjuk beazonosítani kiváltó okát, s a fennmaradási idejének tartamát
viszont azt tudni véljük, hogy a szeretet nem lehet ok nélküli
ergo, ha oktalannak látjuk, nem fogadjuk el

nos, én más szeretetben hiszek, ill másképp definiálom
úgy fogalmaznám, hogy az élet oka
a szeretet az élet oka

ha ezzel nem azonosulunk, akkor misztériumot húzunk fel köré, nehezen elérhetővé tesszük, sóvárgunk utána, rácsodálkozunk, s megtagadjuk

ha természetes módon éljük meg, akkor "csupán" megéljük
ódák nélkül

konklúzió

az érzelmeink csupán a környezetünkből kiragadott jellemzőkre adot reakciónk
töltése függ, mely jellemzőket emeljük ki, ill. miképp is értékeljük azokat
tulajdonképpen egyfajta kombináció, mely talán egy összetettebb képlettel le is írható
ebből adódóan egyrészt kiszámítható, másrészt a környezeti paraméterek változásától függően instabilnak nevezhető
hiszen elég csak egy-két apróbb változás, s máris száguldunk lefelé érzelmeink katlanjába

no, hát ezért instabil az, ki az érzelmeire épít
a paraméterek változnak, így az attól függő hangulatunk is
ugyanakkor a világ nem
ugyanazok vagyunk borúsan is, mint derűsen
ugyanazok vagyunk, ha megaláznak, mint mikor magasztalnak
csak a reakciónk más

vhol talán gépként kezeljük magunkat
tudjuk, mely dolgok rontják működésünket, s melyek javítják
néha homokot fúj a szél gépezetünkbe, néha rozsdát mar az eső, vagy betámad a fagy
ezekre próbálunk ellenszert, vagy épp szerelőt keresni, ki megold minden problémát
no, de vhol kívülállóként tekintünk magunkra, s kívülállótól is várjuk a megoldást

pedig lófasz
nevezzük ezt konklúziónak

óda

ódák zengése nélkül is minden az, ami
az ódák valójában nem annak nevezett tárgyáról, hanem sokkal inkább annak hiányáról, az aziránti függőségről szólnak

következetesség

definiáltam e szót Magamnak
következetesnek lenni annyit tesz, hogy hosszabb távú döntéseinknek nem mondunk ellent rövidebb távú döntéseinkkel
azaz e kettőt párhuzamossá tesszük

sok külső, belső konfliktustól megkímélhetjük magunkat a következetesség által
nem válunk számonkérhetővé
nem kell vakargatni fejünket, s takargatni titkainkat
ezáltal szabadabbá válhatunk, s időt nyerhetünk
nem kell se a korábbi döntéseinket mérlegelni, se az előttünk állókat, s még csak magyarázkodásra sem kell időt fecsérelni

hát nem kényelmesebb!?

nézzünk példát!
hazugságom esetén szarul érzem magam, kurva kényelmetlen a másik szemébe nézve valótlant állítani
nem beszélve arról, hogy erre később is oda kell figyelnem, hogy ne szóljam el magam
faszom!
inkább leszek őszinte, s járok szabadabban, könnyebb lélekkel
tehát úgy döntök, nem hazudok többé
ill. fogalmazzunk úgy, hogy ne legyen túl rózsaszín, nem mondok olyan valótlant, mely később kényelmetlen lenne számomra
e két mondat számomra ugyanaz, de lehet, hogy csak én nem veszem készre a különbséget
szóval inkább megkerülöm a választ, inkább igazat mondok, mintsem kényelmetlenségbe hajszoljam magam
természetesen az igazság is lehet kényelmetlen, mert sokakat az egojuk büszkesége hajt, s az érzelmi csatározás valójában időpazarlás

szóval no more hazugság
de nem más kedvéért, hanem saját kényelmemért
egoista barom volnék?
nem
szerintem nem
csupán az általam kijelölt utat járom